Hatalmas mamutcsontvázak, valódi és műőslények, betonból öntött, vicsorgó és vigyorgó dinoszauruszok várják a látogatót Szibéria szívében, Novoszibirszkben. Mint kiderült, múzeum alatt itt nem teljesen ugyanazt értik, mint nyugaton, de aki akar, a csontokból akár saját mamutot is építhet magának.

Kissé bizonytalanul vakartam a fülem tövét, amikor a harmadik útbaigazítás után egy hatalmas panelház bejárata előtt ismét bátorítóan bólintott rá a kérdésre egy orosz férfi: igen, ez a Novoszibirszki Természettudományi Múzeum épülete, ahol a híres szibériai maumutok vannak kiállítva. Hol is? A hatalmas paneltömb utcára néző erkélyei mögött inkább tudtuk volna elképzelni Lenke nénit és Taki bácsit, mint a beígért mamutokat: Hogy is férne be egy mamut ezen a lépcsőházi bejárón? Aztán az ajtót jobban szemügyre véve minden aggodalom szertefoszlott. Ha egykor be is jutott, a mamut már nincs is itt, mert a múzeum felújítás miatt zárva.

De akkor hol van? Ha valaki látogatott már őslényeket kiállító amerikai múzeumot (például a világ legnagyobb T-rex csontvázával büszkélkedő chicagói Fields Múzeumot), akkor van fogalma arról, milyen épület méltó ezeknek a csodálatos csontvázaknak a bemutatására. A mamutkérdés látszólag Novoszibirszkben is fontos napirendi pont, úgy tűnik, minden járókelő naprakész információval rendelkezik a város mamutállományának hogylétéről. Minden öregasszony és ifjúmunkás egyirányba mutat: az agyaras őslényeket egy másik épületbe költöztették, a Lenin-szobron túlra.

Ez az épület azonban szintén nem egy chicagói múzeumkomplexum, csak egy a panelszerkezeten túlnőtt, díszes kis épület az egyik széles sugárút mentén, szintén építési állványzat takarásába. De legalább innen nem fordítanak vissza a bejáratból: és valóban – az első emeleten, a széles Krasznij proszpektre néző dohos teremben ott mosolyognak a böhöm csontok teljes életnagyságban.

Legózás a csontokkal

Biztosan nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek a fejében Szibéria képe összekapcsolódott ezekkel a hatalmas állatokkal, amelyeket időről időre csontváz vagy fagyott tetem formájában előkaparják a jég alól a szibériai vadászok kutyái. A 1,5 milliós Novoszibirszkben, Szibéria legnépesebb és Oroszország harmadik legnagyobb városában ezért kézenfekvő volt, hogy az ő nyomukba eredünk – annál is inkább, mert a hatalmas szocialista panelváros építészetileg nem kínált sokkal többet. Szibéria legdrámaibb tekintetű Lenin-szobra mögött ugyan áll egy valószerűtlenül nagy kupolával borított operaház, de ennél a mamut izgalmasabbnak ígérkezett.

A városban kiállított legnagyobb mamutcsontvázat 2006-ban találták, de egy kisebb csontváz, valamint egy kitömött bébimamut is helyet kapott a teremben. Mellettük ős-orrszarvúk, illetve más kövületek, dinoszauruszkoponyák sorakoznak, egész komoly kiállítást varázsolva a kívülről porfészeknek tűnő Helyi Tudományok Múzeumába. És most, hogy már megszoktuk, hogy az orosz múzeumok inkább csak unalmas vitrinekkel várják az iskolai kirándulócsoportokat, kellemes meglepetésként érkezik a novoszibirszkiek olcsó, ámde annál interaktívabb ötlete: legózás az ősi(nek tűnő) csontokkal.

A hatalmas csontvázak melletti kisasztalon nagy halomban agyarak és különböző csontok hevernek– feketére kövesedett, ólomnehéz lábszárcsont és takaros kecskefej is rendelkezésre áll a kreatívkodni vágyó archeológus-palántáknak. Azt nem tudjuk, hogy ebből kell-e bármilyen következtetés levonni a kiállított csontvázakra vonatkozóan, és hogy akkor azok a csodás mamutok is csupán néhány játékos régész kereativitásának és legózásának következményei-e… De nekünk nem is kell kétszer mondani – már építjük is saját mamutunkat. Az ormánya ugyan kicsit csálé, a feneke ugyan kicsit koponyacsonból van, de a mienk.

Megmászható dinoszauruszok

Miután elkészült a nagy mű, adunk egy esélyt különböző más nagyvadaknak is. Hogy ne csak halott és csontjaira hullott állatokkal találkozzunk, bevesszük magunkat Novoszibirszk hatalmas és méltán híres állítkertjébe, amely mamutokat ugyan nem, de egyéb őslényeket büszkén kínál a látogatóknak. A bejárat után a parkban betonból öntött, gigantukus dinoszauruszok vigyorognak a gyerekek nagy örömére, akik meg is másszák a rettenetes vadállatokat.

Kicsit beljebb, a szibériai tigrisek ketrecénél mászni már nem szabad, de ámulni annál inkább. A fehér tigris kifejezett unalommal fetreng a ketrecében – valószínűleg nem is gondol arra, hogy hamarosan talán az ő csontajit is bölcs tudósok (vagy játékos turisták) próbálják majd összelegózni, mert már nem sok választja el attól, hogy a kihalt fajok közé kerüljön a derék mamutok mellé.

Az állatkertben szerettünk volna még egy orosz specialitással is találkozni, az út kezdete óta árgus szemekkel várt vühuhojjal, avagy keleti pézsmacickánnyal. Ennél cukibb állatot ugyanis nem tudunk elképzelni a nagy Oroszországban, de mivel az ő élőhelye nem annyira Szibéria, ezért sajnos le kellett mondanunk róla.