Kínai áruk és kínai vendégmunkások árasztják el az orosz Távol-Kelet központját, Habarovszkot, ahol amuri partizánok helyett már csak kínai teherhajók lengetik a vörös zászlót. A hajóskapitány egy elvesztett szigeten kesereg, a helyi fiatalság a legális csempészetből igyekszik hasznot húzni, Putyin feje pedig főhet, hogy hogyan tartsa meg hatalmas, de szinte lakatlan területeit Moszkvától hét időzóna távolságban.
„Vörös zászlónk leng, lengeti a szél” – zakatol a fejünkben szüleink generációjának megunhatatlan indulója, ahogy a vonat rágördül a felfoghatatlanul hosszú hídra az Amur folyó fölött, Habarovszk határában. Oroszország legnagyobb területű és legkevesebb lakosú részének, a hatalmas Távol-Keleti Szövetségi Kerületnek a fővárosába érkezünk, amely az alattunk hömpölygő óriási folyam alig megszelídített partján fekszik. Az egész látóhatárt beterítő, ágakra bomló és szigeteket körülölelő Amurról eddig csak annyit tudtunk, hogy „a hős brigádok élén sok amuri partizán” menetelt egykor: az orosz Távol-Kelet központjában azonban ezek a szimbólumok mostanra egészen más jelentést nyernek.
A vörösök hősies győzelmét ünneplő nóta fülbemászó dallamát ugyan napokig nem tudjuk kiverni a fejünkből, de ez nem változtat a tényen: az amuri partizánok dicsősége 2012-re aktualitását vesztette. Miután az orosz katonai őrbódékkal védett hídon át begördülünk Habarovszkba, egyetlen dicsőséges vörös zászlót látunk csak lobogni, de az az Amuron felfelé haladó kínai teherhajó farára van tűzve. Ez pedig meglehetősen szimbolikus, hiszen az egykori orosz dicsőség emblematikus folyójának vidékén ma szinte csak ennek a zászlónak, és az őt hordozó kínaiaknak terem babér.
Ellentétek határvonala
A Habarovszk központú orosz Távol-Kelet ma egyre inkább a figyelem középpontjába kerül: a Moszkvától 7, Budapesttől már 9 időzónára található, hatalmas régió ugyanis két világbirodalom ellentmondásos határán fekszik, és egyre égetőbb kérdés, hogy ezek mit kezdenek egymással a nyersanyagokban gazdag területen. Habarovszktól csupán 30 kilométert kell hajózni az Amuron, hogy elérjük a kínai határt, ahonnan nyugat felé az áthatolhatatlan, vad folyam választja el a két országot sok száz kilométeren keresztül. A határvonal pedig egyben két teljesen eltérő világot is elválaszt: északon egy szinte lakatlan, erdőségekkel és mocsarakkal borított, fejletlen, elhanyagolt és provinciális orosz régió, délen pedig egy dübörgő gazdaság és 1,3 milliárd ember által feszített, terjeszkedni kész ország szemez egymással.
Orosz határőrök emlékműve Habarovszkban
Ez a hatalmas ellentét nem üt át elsőre, ha az ember csak Habarovszk belvárosának széles utcáin sétálgat: a város a Moszkvától való távolsághoz képest ugyanis meglepően pezsgő, élettel teli és fejlett. Főutcáján sorakoznak a bankok és az új építésű vagy felújított épületek, toronyházak: mozi, japán éttermek sora, szökőkutak és puccos üzletek, amerre a szem ellát. A tőle nyugatabbra található nagyvárosokhoz képest itt meglehetősen sok a vasalt ingben, zakóban vagy elegáns kosztümben siető, jól szituált ember, és a templomok, középületek és a reklámtáblák is egy jól pörgő gazdasági központ képét festik. Az Amur folyó partján szépen rendben tartott park, a városatyák emlékművei és óriás bálnacsontvázzal büszkélkedő múzeum is helyet kap. A folyó fölé emelkedő torony oldalában még arra is volt pénz, hogy emléktáblát állítsanak az 1918-ban hadifogolyként idehozott, majd a folyóparton agyonlőtt osztrák-magyar katonazenészeknek, akik nem voltak hajlandóak az orosz himnuszt játszani fogva tartóik kívánságára.
De mindez csak a felszín. A valóságot jobban megvilágítja Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök augusztus eleji, tetteket sürgető nyilatkozata, amelyben kijelentette: Oroszországnak meg kell védenie az orosz Távol-Keletet a szomszédos államok túlzott terjeszkedésétől. A kezünkbe kerülő, augusztus végén távol-keleti különkiadással jelentkező The Moscow News napilap szerint ugyanis itt mindenki számára egyértelmű a rohamosan néptelenedő régió hétköznapi igazsága: ha Moszkva nem képes összekapni magát, hogy felfejlessze az évtizedek óta elfeledett, kétharmad-Kínányi területet, akkor valaki más fogja betenni ide a lábát.
Kínai zsákokkal ingázó oroszok
Hogy ki lesz az a valaki, az Habarovszkban egyáltalán nem kérdés: a város ugyanis mindentől iszonyatos távolságra fekszik, Kína viszont olyan közel van hozzá, hogy gyakorlatilag az egész város oda jár. „Az oroszoknak nem kell vízum Kínába, ezért sokan járnak át, akár csak egy hétvégére is, pihenni, jókat enni, ruhákat vagy háztartási eszközöket venni” – mondja egy huszonéves orosz lány, Oleszija, aki habarovszki házigazdánkká és vezetőnkké szegődik. Ő, aki egy orosz bank városi PR-munkatársaként a jobb módú réteghez tartozik, a közelgő hétvégére is épp egy ilyen kínai utat tervez a barátaival: imád utazni, de mint mondja, itt, a szinte lakatlan orosz Távol-Keleten több ezer kilométeren belül is csak néhány unalmas kisváros található, amik nem versenyeznek Kínával.
Habarovszk főtere nem szegénységről árulkodik
Kínába viszont akár ingyen is átmehetnek a jól tájékozott fiatalok, ha tudják, hova kell fordulni. A várost elárasztó kínai kereskedők ugyanis úgy játsszák ki az orosz vámszabályokat, hogy ingázó turistákkal hozatják be a bizonyos mennyiségig vámmentes fogyasztási cikkeket. „Fizetik neked az utat Kínába, a szállást, még az étkezést is, ha visszafele hozod nekik az előre megbeszélt árut” – meséli nevetve Oleszija. Csak a határon kell kicsit magyarázkodni, hogy miért is kell egy huszonéves lánynak 30 darab xxl-es férfi alsó: és már árasztják is el Oroszországot a kínai áruk.
Persze nem ez az egyetlen módja annak, hogy Kína megvesse itt a lábát: a The Moscow News szerint a szinte lakatlan orosz területek olaj- és gázkészletei, valamint az érintetlen erdők faanyaga már rég felkeltette a nagy kínai cégek érdeklődését. Egyes kínai vállalatok dollármilliárdokat lennének hajlandóak befektetni energetikai és infrastrukturális beruházásokba, de a kínai befolyástól rettegő Moszkva eddig ezt nem tette lehetővé. Fordulópont talán idén ősszel várható a szeptemberi APEC (Asia-Pacific Economic Cooperation)-fórumon, de egyelőre csak találgatások vannak arról, hogy mihez kezd egymással a két nagyhatalom.
Fejét csóválja az amuri kapitány
Jól jellemzi a helyzetet, hogy az Európából nézve oly erősnek tűnő oroszok itt, a Távol-Keleten a pozíciójukat féltő, gyenge, rettegő felet testesítik meg. Az Amur folyón győzedelmes amuri partizán helyett egy meglehetősen pesszimista amuri hajóskapitány, Viktor magyarázza el nekünk az erőviszonyokat, aki a sétahajójára tévedt külföldiek hallatán egyből a vezetőfülkébe invitál minket. A vizeken jártas vén róka a kormány mögül mutatja, merre nyúlik el Habarovszk hosszú,
Oroszok várnak a hajóra az Amur partján
A kapitány szerint az a legnagyobb baj, hogy a folyó orosz oldalán semmilyen gazdasági fejlődés nincs, a gyárak, üzemek bezártak, és megszűnt a termelés. „Mindenki Kínába megy Oroszországból fogyasztási cikkekért, minden áru onnan érkezik, tőlünk Kínába pedig semmilyen termék nem megy” – teszi hozzá a hajó jegyszedője, Tatjána, aki maga is rendszeresen jár át vásárolni. Mint kiderül, a kínai termékek nem is mindig silány minőségűek: neki már megvan a szeme ahhoz, hogy a határ túloldalán fekvő Fujuan piacán megtalálja a minőségi cuccokat. Ezek viszont nem olcsóak: és mivel az oroszok mindent onnan hoznak, a pénzük mind Kínába megy: „Az orosz olajbevételekből befolyó pénzekből végső soron nekik fejlődik rohamosan a gazdaságuk, nálunk meg semmi nem történik” – csóválja a fejét Viktor.
A folyó túloldalán erősödő Kínából ráadásul szintén jönnek át az emberek Habarovszkba: ott túlnépesedés van, itt pedig munkaerőhiány. Sokan illegálisan maradnak orosz földön: a kapitány szerint a kínaiak turistaként érkeznek, de aztán nem akaródzik visszamenni nekik. „A rendőreink állandóan fogdossák meg őket és toloncolják vissza őket a túlpartra” – nevet a férfi. Szerinte sok illegálisan bejövő kínai bűnöző életmódot is folytat, és a kínaiak éltetik az orosz famaffiát is, ami lepusztítja a szibériai erdőket. „Úgy általában nincs gondunk a kínaiakkal, de egyes alakok sok sötét dolgot művelnek” – mondja.
Ez persze nem egyértelmű: Oleszija szerint a kínai bűnöző-sztereotípia butaság, hiszen a kínaiak dolgozni jönnek át. „Épp azért vannak ennyien, mert szorgosabbak, és olyan munkát is elvégeznek, amihez az oroszoknak nem fűlik a foga”. De abban a fiatal bankárlány és a középkorú kapitány is egyetért, hogy ez a helyzet hosszú távon beláthatatlan következményekhez vezethet.
Torony az Amur partján - itt lőtték le a magyar hadifoglyokat
Hazájukat féltik a szibériai oroszok
A helyzet nem annyira mókás – mondja a kapitány, miközben a sétahajó visszafordul a kikötő felé. „Itt mindenki attól tart, hogy ha a kínaiak ennyivel erősebbek, és ennyien jönnek ide dolgozni, aztán majd befektetni is, akkor egy idő után végleg itt maradnak: talán közlik majd, hogy ez a föld is az övék, és mi semmit nem tehetünk majd ellenük. Nem tudhatjuk, hogy így lesz-e, de itt mindenki ettől fél”.
Arra, hogy nem hagymázas rémkép a területeket követelő Kína, a közelmúlt már példát is szolgáltatott: 2008-ban Oroszország kínai nyomásra engedni kényszerült, és átengedte Pekingnek egy Habarovszk és Fujuan közötti sziget, a Bolsoj Usszurijszkij sziget felét, mintegy 170 négyzetkilométert. „A habarovszki embereknek azon a szigeten voltak a dácsáik, kis kertjeik, és senki nem érti, mért mondott le róla Moszkva” – panaszolja Tatjána.
Arra fekszik a sziget, amit megkaptak a kínaiak
A feszült helyzetet látva a közelmúltban Vlagyimir Putyin orosz elnök tekintete is erre fordult, és a moszkvai vezetés egyik prioritásának nevezte meg az orosz Távol-Kelet megmentését. A májusban alakult új orosz kormány külön minisztériumot is létrehozott a távol-keleti területek fejlesztésére, amely itt, Habarovszkban székel. Kérdés azonban, hogy mire jutnak ezzel, hiszen Moszkvából ideköltözni még mindig nem olyan vonzó.
Habarovszk nem csak hogy mindentől irdatlan messze van, de a télen beütő szibériai fagyok miatt a világ leghidegebb nagyvárosának címével is büszkélkedik. Oleszija szerint ennek meg is van az eredménye: „Amikor nemrég programot indítottak, hogy nyugatról szakembereket, orvosokat csábítsanak ide, jó pénzt, lakást és mindenféle kedvezményeket ígértek be. Mégsem jött senki.”
Utolsó kommentek