Transz-Szibéria

Irkutszk minden szibériai utazó számára kötelező állomás, hiszen ez a város a Bajkál kapuja, ahonnan elindulhatunk a Föld legmélyebb és talán legtisztább tavának felfedezésére. Egy egészen különleges hostel, az Angara folyó jeges fuvallata, meglepő pezsgés és tisztaság fogadott minket a dekabristák egykori városában, azt hátrahagyva pedig feltűntek az első plüssfókák és a legendás víztükör is.

Valószerűtlen méltósággal magasodnak a végtelen fenyvesek fölé Krasznojarszk misztikus sziklatornyai, az elpusztíthatatlan sztolbok. Bár azt hittük, nem éljük túl, egy félelmet nem ismerő öreg sziklamászó segítségével mi is meghódítottuk az egyik legnagyobb közép-szibériai óriást.

A tömegszállásnak beillő harmadosztályon és az ülőkocsis negyedosztályon eltöltött éjszakák után egy szakaszra befizettük magunkat a felhőtlen kényelmet ígérő kupéba. A transzszibériai expressz másodosztálya fölött már csak a luxusvagon található, ezért méltán reméltük, hogy minőségi különbséget kapunk a pénzünkért. Nem kaptunk.

Orosz utasok százai horkolnak átszállásra várva az éjszakai vasútállomások várótermében. Mi is kipróbáltuk, milyen kényelmesek az összetolt széksorok, és azt is, hogy meddig tart az orosz vasúti hatóságok türelme, hol húzzák meg a határt az állomáson alvó utazók számára.

Kerülőutat kell tenni érte, de megéri: Tomszk elbűvölő faházakkal és vén, rozoga villamosokkal idézi fel a múlt szellemét a szibériai látogató számára. Itt már annyira messze vagyunk Európától, hogy a nyakunkban lógó kamera is gyanússá tesz.