„Szibériába? Mi a francnak? Te megőrültél?!” Kábé ez volt az első reakciója az egyik idősebb kollégának, amikor elővezettem a tervet. „Önként???” Igen, önként. Hogy miért? Csak.

Mert hiába a mínusz 70 fokokról és végtelen hómezőkről szóló rémtörténetek, a nagyapáink emlékezetébe bevésődött gulágszag és a veszélyes, vad kelet mítosza, azért beláthatjuk, hogy a 9300 kilométeres transz-szibériai expresszt végigutazni egy szál hátizsákkal mégis csak a világ legnagyobb kalandjai közé tartozik. Különösen, ha nem egy utazási iroda előre meghatározott, mesterséges turistaszirupal leöntött programján vonszolnak végig, hanem oda és akkor megyünk, ahova és amikor mi akarunk.

Moszkvától Vlagyivosztokig az út körülbelül 9300 kilométer. Hét időzóna és egy teljes kontinens szalad el a talpunk alatt a Csendes-óceánig. Aranykupolás orosz katedrálisok, jóféle szocialista panelrengetegek, cári paloták, finnugor nyelvrokonok, gigantikus folyók és végtelen tajgák várnak, közben többmilliós világvégi nagyvárosokkal. Kicsit odébb a legendás Bajkál-tó, azon túl pedig a mongol burjátok, a kínai határ, az Amur folyó és a Csendes-óceán. Bár a kolléga ledöbbent, nem véletlen, hogy a legtöbb haver kávéscsészényire tágult, ábrándos szemekkel fogadta az utazás hírét, miközben minden tízedik bevallotta, hogy neki is gyermekkori álma Szibéria.

Az ő álmaikban talán nem szerepelnek azok a zsúfolt, harmad- és negyedosztályú marhavagonok, amelyekben az idő felét töltjük majd halszagú orosz bábuskák, bilin rikoltozó kisunokák és bicepszüket vodkásüveggel edző munkásemberek között, egy stabil ágyra és egy hűsítő zuhanyra vágyva. De a mienkben igen. A gimnázium elhülyéskedett oroszóráinak felsejlő utolsó mondatai (Szerjozsa opozdal v skolu…?) talán épp elegek lesznek arra, hogy a 8-12-36 órás szakaszokon az orosz államvasutak konzervdobozaiba zárva megmártózzunk a helyi néplélekben. Ha meg nem, a magyar pálinka majd megoldja a jekatyerinburgi és ulan-udei utastársak nyelvét. És ha az elfogyott, talán még akkor sem fogunk unatkozni.

A négy hetes zötykölődésbe egy igénytelen, új arcokra és új történetekre éhes újságíró (Visnó), egy kalandvágyó, ifjú közgazdász (Lau) és egy mindenre elszánt fizikatanár (Sixy) veti bele magát. Kiolvastunk két útikönyvet, megterveztük a legnagyobb kalandokat és a legnyomorultabb éjszakákat is, és most ugrunk.

Emlékezetes lesz.