Kerülőutat kell tenni érte, de megéri: Tomszk elbűvölő faházakkal és vén, rozoga villamosokkal idézi fel a múlt szellemét a szibériai látogató számára. Itt már annyira messze vagyunk Európától, hogy a nyakunkban lógó kamera is gyanússá tesz.

A transzszibériai fővonalról kis kitérővel elérhető Tomszk városát minden útikönyv Szibéria gyöngyszemének tartja gyönyörű faépületei és pezsgő élete, egyetemista kultúrája miatt. A Tom folyó mentén futó főutakon faragott ablakú faházak emelkednek, amelyek a mellékutcákban csak még jobban elszaporodnak: a korábban meglátogatott, falusias Szuzdal házaival ellentétben itt emeletes faépületek mutatják büszkén, hogy Tomszk nem porfészek, hanem igazi nagyváros volt már a múlt század elején is. Az utcákon ezer évesnek tűnő villamosok zötykölődnek, és a tágas terek miatt a hely valóban Szibéria egyik legélhetőbb városának tűnik.

Egy ilyen fantasztikus helyen is keresztül tudja azonban húzni a terveket az alattomosan érkező eső, amely egy fél napra is képes beszorítani minket egy egyébként kifejezetten kellemes orosz étterembe. Az uha (orosz halászlé), szoljanka leves és fenséges orosz palacsinták nehezen feledtetik az ajtó másik oldalán elterülő város elérhetetlenségét. Az eső elvonulása után aztán az is tovább szomorít miket, hogy mennyire félresiklott próbálkozás Szibériában a turista információs központ intézménye: ahol van, ott is csak drága szálloda vagy fizetős szolgáltatást nyújtó utazási iroda nevezi magát annak. Egy turistatérképet azért még éppen sikerült kicsalnunk az épp távozó hölgytől – de ez nem azt jelenti, hogy bármit is megtudnánk tőle a városról.

Tomszkot mégis érdemes meglátogatni, még akkor is, ha előttünk jórészt rejtve maradt, és akkor is, ha jócskán kiesik a fősodorból. Többek között azért, mert itt még különlegesebb dolog egy nyakában fényképezőgépet lóbáló turista, és még érintetlenebbül érezhető Oroszország lehelete. A felújított és a korhadó faházak között a buszok és villamos szerelmeseinek külön öröm, hogy valóban konzervdoboznak tűnő, máshol nem is látható járgányokon utazhat. És hol szólnának utánunk, ha nem a tomszki piac forgatagában egy áfonyaárus lefotózása után, hogy „amerikai kémek!”.

Mielőtt vonatunk továbbindult, azért sikerült feljutnunk a helyi történeti múzeum egykori tűztornyába, ahonnan egy dombtetőről a város kellemesen belátható. Ezt a látványt videón is meg tudjuk mutatni, ízelítőnek.